Idézetek~ Eső

 

 

 

„Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban.

Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban.

Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed.

Mindig égjen.”

 

 

„Zuhog az eső, belefárad az égbolt,

Sötét a világ, árnyak futnak feléd,

Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt.

Lesz-e napsugár egyszer még?”

 

 

„Kékje lehervad

lenn a tavaknak

s tükre megárad,

jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged,

mossa az eső

össze szivünket.”

 

 

 

„Ez a vágy és szomorúság

Nem kín, vagy fájdalom,

Úgy rokona a könnynek,

Ahogy köd s eső rokon.”

 
 
„A hídon állok, várok a sötétben.

Azt hittem, mostanra már itt leszel.

Semmi sem történik, csak az eső esik,

sehol egy lábnyom a földön.

Figyelek, de sehol egy hang."

 

 

„ Itt ül az idő a nyakamon,

kifogy az út a lábam alól.

Akkor is megyek, ha nem akarok,

ha nem kísér senki utamon.

Arcom mossa eső és szárítja a szél,

az ember mindig jobbat remél,

porból lettem, s porrá leszek,

félek, hogy a ködbe veszek.”

 
 

"Az élet nem arról szól,hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben."

 

 

„Ha az eső lennék, ami összeköti az eget és a földet, akik soha nem lesznek eggyé... Vajon össze tudnám-e kötni az emberek szívét?”

 

 

„Olyan a szíved, mint a hosszas esőzés után megáradt patak, amely ellepte a medrében kijelölt mérce legmagasabb fokát is, s talán már el is sodorta valahová, egy sötét helyre. Az eső pedig tovább veri a folyót. Ha láttál már híradót ilyen áradásról, tudhatod, milyen az. Úgy van, ilyen az én szívem is.”

 

 

„Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot.”

 

 

„A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit.”

 

 

„Azt hallottam, a bánat olyan, mint egy állat: saját élete van, és mi az ő kegyelmében vagyunk. Nem tudom, így van-e. A bánat a világ csendje. Olyan, mint a csendes eső, ami soha nem áll el. Azt mondják, a bánat megváltoztat. Tudom, hogy megváltoztat. De mivé?”

 

 

„A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.”

 

 

„Az irigységnek, gonoszságnak úgy kell a rossz, ártó cselekedet, mint szikföldnek az eső.”

 

 

„A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.”

 

 

„A bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.”

 

 

„Ha esik az eső, minden bevonalkázolódik: a bútorok, az arcod, az ablak, a háztető, a fák. Ha esik az eső, lecsurognak a hegyek, és odaömlenek a lábad elé.”

 

 

„Ez itt most gyök, vagy a számok beálltak az eső elől?”

 

 

„Bárcsak én lehetnék az eső, úgy talán összeérhetne a szívünk, ahogyan az esőben összeér az egymástól örökre elválasztott föld és ég.”

 

 

„Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.”

 

 

„Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.

Nézd a világ apró rebbenéseit.”

 

 

„Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.”

 

 

„Az eső könnyeket sírt az ablakra.”